Max Payne - Egyszemélyes háború
2010.04.30. 18:36
Max Payne - Egyszemélyes háború 720pBRRip-Hun VÁGATLAN - 1db letölthető NAGYFILE
MarkWahlberg/hotfile/102perc/mkv/1.57GB/1280x532pixel/720p/BRRip/Hun
1 darabban letölthető, letöltés után nem kell kitömöríteni,
elég a zip kiterjesztést letörölni róla és nézhető is!
Film megtalálható itt: http://href.hu/x/c6on
Szerző: Bikicsu
6 komment
Címkék: ingyen film letöltés amerikai háború mark egyszemélyes akciófilm mark wahlberg max wahlberg payne mila nagyfile kunis
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nagyfile.blog.hu/api/trackback/id/tr701964901
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bikicsu 2010.04.30. 18:50:57
Max Payne - Egyszemélyes háború
(Max Payne)
Színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 100 perc, 2008
16 éven aluliak számára nem ajánlott
rendező: John Moore
forgatókönyvíró: Beau Thorne, Shawn Ryan
zeneszerző: Marco Beltrami
operatőr: Jonathan Sela
producer: Scott Faye, Julie Yorn
vágó: Dan Zimmerman
szereplő(k):
Mark Wahlberg (Max Payne)
Mila Kunis (Mona Sax)
Beau Bridges (BB Hensley)
Ludacris (Jim Bravura)
Chris O'Donnell (Jason Colvin)
Donal Logue (Alex Balder)
Marianthi Evans (Michelle Payne)
Amaury Nolasco (Jack Lupino)
Olga Kurylenko (Natasha)
Nelly Furtado (Christa Balder)
(Max Payne)
Színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 100 perc, 2008
16 éven aluliak számára nem ajánlott
rendező: John Moore
forgatókönyvíró: Beau Thorne, Shawn Ryan
zeneszerző: Marco Beltrami
operatőr: Jonathan Sela
producer: Scott Faye, Julie Yorn
vágó: Dan Zimmerman
szereplő(k):
Mark Wahlberg (Max Payne)
Mila Kunis (Mona Sax)
Beau Bridges (BB Hensley)
Ludacris (Jim Bravura)
Chris O'Donnell (Jason Colvin)
Donal Logue (Alex Balder)
Marianthi Evans (Michelle Payne)
Amaury Nolasco (Jack Lupino)
Olga Kurylenko (Natasha)
Nelly Furtado (Christa Balder)
Bikicsu 2010.04.30. 18:51:29
Max Payne - Egyszemélyes háború
(Max Payne)
A magány csak keserűséget szül és erőszakot. Max Payne (Mark Wahlberg) nem hitte volna, hogy a saját bőrén kell megtapasztalnia ezt. Jó zsaru volt, aki boldogan él a felesége és kislánya mellett. A családját azonban meggyilkolták. A tettesek egy új kábítószer hatása alatt álltak, és mostantól Maxnek csak egy célja van. Megtalálni a drog forrását. A dealerek közé áll, és a drogmaffia tagja lesz. A félhomályban él, a sötétet keresi, és egyetlen célja marad: a bosszú. Egyre mélyebbre jut, egyre borzasztóbb bűnök nyomára talál. Egykori társai és új szövetségesei is ellene fordulnak. Ő azonban mindenre hajlandó és nagyon sok mindenre képes az igazságért: pedig már alig emlékszik rá, hogy mi is az.
(Max Payne)
A magány csak keserűséget szül és erőszakot. Max Payne (Mark Wahlberg) nem hitte volna, hogy a saját bőrén kell megtapasztalnia ezt. Jó zsaru volt, aki boldogan él a felesége és kislánya mellett. A családját azonban meggyilkolták. A tettesek egy új kábítószer hatása alatt álltak, és mostantól Maxnek csak egy célja van. Megtalálni a drog forrását. A dealerek közé áll, és a drogmaffia tagja lesz. A félhomályban él, a sötétet keresi, és egyetlen célja marad: a bosszú. Egyre mélyebbre jut, egyre borzasztóbb bűnök nyomára talál. Egykori társai és új szövetségesei is ellene fordulnak. Ő azonban mindenre hajlandó és nagyon sok mindenre képes az igazságért: pedig már alig emlékszik rá, hogy mi is az.
Bikicsu 2010.04.30. 18:53:05
Max Payne - Egyszemélyes háború
(Max Payne, 2008)
Max Payne DEA ügynök, akinek családját, feleségét és lányát brutálisan meggyilkolták. A megtört férfi bosszút esküszik, és elhatározza, hogy megtalálja szerettei gyilkosait. Ugyanekkor újabb ellenfele is van, a húga nyomába is eredt egy bérgyilkos. A párost (Max-ot és a Mona Sax-ot, a bérgyilkost) a rendőrség és a maffia is üldözi, s eközben egymással is meg kell vívniuk.
Nemzet: amerikai
Stílus: krimi, akció
Magyar mozibemutató: 2008. október 30.
Amerikai mozibemutató: 2008. október 17.
filmkatalogus.hu
(Max Payne, 2008)
Max Payne DEA ügynök, akinek családját, feleségét és lányát brutálisan meggyilkolták. A megtört férfi bosszút esküszik, és elhatározza, hogy megtalálja szerettei gyilkosait. Ugyanekkor újabb ellenfele is van, a húga nyomába is eredt egy bérgyilkos. A párost (Max-ot és a Mona Sax-ot, a bérgyilkost) a rendőrség és a maffia is üldözi, s eközben egymással is meg kell vívniuk.
Nemzet: amerikai
Stílus: krimi, akció
Magyar mozibemutató: 2008. október 30.
Amerikai mozibemutató: 2008. október 17.
filmkatalogus.hu
Bikicsu 2010.04.30. 18:53:38
Egyszemélyes háború
Volt egy film pár évvel ezelőtt, amelynek egyetlen izgalmas pontja Giovanni Ribisi alakítása volt, egyébiránt lefelé kókadozó szemhéjjal néztem a kalandfilmnek szánt sivatagi "kamaradrámát", ez volt A főnix útja. Azóta rendezője, John Moore készített egy rossz Óment (haha), most pedig az előzőeknél mindenképp figyelemreméltóbb Max Payne-t. Amelynek ismét egy színész az erőssége: Mark Wahlberg.
Visszaszámlálás
Hogy a Max Payne mennyire írja majd bele magát az akciófilm-történetbe - van ilyen egyáltalán? - , majd eldönti az idő, nekem van egy olyan gyanúm, hogy különösebben nem fogja. A fehérneműreklám-hősből elsőrangú színésszé érett Mark Wahlberg pályájának sem fontos mérföldköve a film - persze szégyene sem, sőt, alakításai között mégis érdemes megjegyezni.
A színész elmondása szerint sokat készült a szerepre, s megformáláshoz "mélyre, a legsötétebb sötétségbe kellett ásnia", hogy hiteles legyen. A sötétség jogos, hiszen a film atmoszférája rideg, elidegenedett. A Max Payne egy népszerű, lövöldözős komputerjáték adaptációja, s alapja egy bosszútörténet. Főhőse a címszereplő (Wahlberg) New York-i detektív, akinek rejtélyes körülmények között megölik a családját, lányát és feleségét. A tettesek egy különös drog hatása alatt követték el tettüket, ezért Max következő lépése logikusan az, hogy megtalálja, kitől származik a kábítószer. Beépül hát a drogmaffiába és elkezdődik a visszaszámlálás a leszámolásig.
Adaptáció
A videójáték-adaptáció rendezőjének bizony figyelembe kell vennie, hogy komoly rajongótábor igényeit kell kielégítenie a film készítésekor. John Moore filmje messze a legjobb adaptáció, amely eddig készült. Hogy ez mennyire tudható be annak, hogy a direktor állítása szerint igyekezett a rajongók kéréseit lehetőség szerint maximálisan teljesíteni -, azt nem tudom, mint ahogy abban sem vagyok biztos, hogy akkor jó-e a műfaj darabja, ha játékra hajaz, vagy ha teljesen elrugaszkodik attól. Úgy tűnik, a Max Payne megtalálta az arany középutat. A játék addiktív jellegére jó példa, hogy Wahlberg például szándékosan ki sem próbálta, mivel egyrészt nem akarta, hogy befolyásolja, másrészt pedig mivel még sosem játszott kompjuterjátékkal, és nem akart függővé válni tőle.
Noire-játék
A kékes éjjeli bosszú-miliőben/atmoszférában megkoreografált akciójelenetek rendben vannak, a probléma azonban nem is a vizualitásban keresendő. Sokkal inkább abban, amiről alkotóink nehezen feledkezhetnének meg, vagyis a sztori alapjául szolgáló játékról. Engem egy másik, abban az esetben képregényt adaptált film noir-utánzatra emlékeztet a Max Payne, amely világában-hangvételében már annyira sötét volt, hogy a sok sötéttől megcsömörlöttem. Itt is hasonló történik: annyira akarja az Egyszemélyes háború Max Payne egyszemélyes háborújának nyomasztó voltát ábrázolni, hogy az igyekezetben elvesznek az árnyalatok. A fekete az fekete lesz, jó fekete, mondjuk, valljuk be, de sokkal nem több. Az akciófilmek és kompjuterjátékok és Mark Wahlberg rajongói mindenesetre biztosan megtalálják benne a maguk örömét.
Kinek ajánljuk?
- A bosszútörténetek kedvelőinek.
- Azoknak, akik szerették a számítógépes játékot.
Kinek nem?
- Aki nem kedveli a sötét tónusú filmeket.
- Akik szerint az adaptálás csak rontani tud az eredeti művön.
Volt egy film pár évvel ezelőtt, amelynek egyetlen izgalmas pontja Giovanni Ribisi alakítása volt, egyébiránt lefelé kókadozó szemhéjjal néztem a kalandfilmnek szánt sivatagi "kamaradrámát", ez volt A főnix útja. Azóta rendezője, John Moore készített egy rossz Óment (haha), most pedig az előzőeknél mindenképp figyelemreméltóbb Max Payne-t. Amelynek ismét egy színész az erőssége: Mark Wahlberg.
Visszaszámlálás
Hogy a Max Payne mennyire írja majd bele magát az akciófilm-történetbe - van ilyen egyáltalán? - , majd eldönti az idő, nekem van egy olyan gyanúm, hogy különösebben nem fogja. A fehérneműreklám-hősből elsőrangú színésszé érett Mark Wahlberg pályájának sem fontos mérföldköve a film - persze szégyene sem, sőt, alakításai között mégis érdemes megjegyezni.
A színész elmondása szerint sokat készült a szerepre, s megformáláshoz "mélyre, a legsötétebb sötétségbe kellett ásnia", hogy hiteles legyen. A sötétség jogos, hiszen a film atmoszférája rideg, elidegenedett. A Max Payne egy népszerű, lövöldözős komputerjáték adaptációja, s alapja egy bosszútörténet. Főhőse a címszereplő (Wahlberg) New York-i detektív, akinek rejtélyes körülmények között megölik a családját, lányát és feleségét. A tettesek egy különös drog hatása alatt követték el tettüket, ezért Max következő lépése logikusan az, hogy megtalálja, kitől származik a kábítószer. Beépül hát a drogmaffiába és elkezdődik a visszaszámlálás a leszámolásig.
Adaptáció
A videójáték-adaptáció rendezőjének bizony figyelembe kell vennie, hogy komoly rajongótábor igényeit kell kielégítenie a film készítésekor. John Moore filmje messze a legjobb adaptáció, amely eddig készült. Hogy ez mennyire tudható be annak, hogy a direktor állítása szerint igyekezett a rajongók kéréseit lehetőség szerint maximálisan teljesíteni -, azt nem tudom, mint ahogy abban sem vagyok biztos, hogy akkor jó-e a műfaj darabja, ha játékra hajaz, vagy ha teljesen elrugaszkodik attól. Úgy tűnik, a Max Payne megtalálta az arany középutat. A játék addiktív jellegére jó példa, hogy Wahlberg például szándékosan ki sem próbálta, mivel egyrészt nem akarta, hogy befolyásolja, másrészt pedig mivel még sosem játszott kompjuterjátékkal, és nem akart függővé válni tőle.
Noire-játék
A kékes éjjeli bosszú-miliőben/atmoszférában megkoreografált akciójelenetek rendben vannak, a probléma azonban nem is a vizualitásban keresendő. Sokkal inkább abban, amiről alkotóink nehezen feledkezhetnének meg, vagyis a sztori alapjául szolgáló játékról. Engem egy másik, abban az esetben képregényt adaptált film noir-utánzatra emlékeztet a Max Payne, amely világában-hangvételében már annyira sötét volt, hogy a sok sötéttől megcsömörlöttem. Itt is hasonló történik: annyira akarja az Egyszemélyes háború Max Payne egyszemélyes háborújának nyomasztó voltát ábrázolni, hogy az igyekezetben elvesznek az árnyalatok. A fekete az fekete lesz, jó fekete, mondjuk, valljuk be, de sokkal nem több. Az akciófilmek és kompjuterjátékok és Mark Wahlberg rajongói mindenesetre biztosan megtalálják benne a maguk örömét.
Kinek ajánljuk?
- A bosszútörténetek kedvelőinek.
- Azoknak, akik szerették a számítógépes játékot.
Kinek nem?
- Aki nem kedveli a sötét tónusú filmeket.
- Akik szerint az adaptálás csak rontani tud az eredeti művön.
Bikicsu 2010.04.30. 18:55:00
Tyúk vagy tojásgránát?
Már a Tomb Raidernél is fölmerült ez a probléma, de itt erősebb. Ha elkészítenek egy videojátékot, amely olyan, mintha film lenne, akkor vajon utólag vissza lehet-e filmesíteni az egészet? Meg főleg: van-e értelme?
Viszonylag gyakorlott Max Payne-esként kérdezem, mert két hetet elvacakoltam az életemből azzal, hogy a bőrzakós rendőr szerepében ugrottam, futottam, lőttem, eltaláltak, bevettem a fájdalomcsillapítókat, meghaltam, föltámadtam, és mire rájöttem, hogy a főgonoszt csak úgy lehet legyőzni, ha kilövöm a feje fölött a csillár tartószerkezetét, miközben ő dinamitkötegekkel hajigál... Nem is jöttem rá, kipuskáztam az internetről, különben még ma is az egeret markolásznám.
A Max Payne filmváltozatában elég pontosan adják vissza mindazt, ami a számítógépen zajlott. Itt is folyton esik az eső vagy a hó (sötét örömöcske, hogy egy ilyen költségvetésű filmhez sem tudnak rendes műhavat szerezni, ezt is elfújja a földön a szél), sötét a világ, a fények pislákolnak és a távolban sikoltoznak. Van bőrzakó, alatta valószínűtlen mennyiségű fegyver, lassítások, Mark Whalberg még a lábát is úgy húzza, ahogy a sebesült videohős, pedig esküszik, hogy ő maga soha nem játszott a finnek feltalálta játékkal. Még a küzdelmet hosszabbító fájdalomcsillapítót is sikerül úgy-ahogy a történetbe csempészni, meg az orosz akcentussal beszélő sötét erőket is, de mi értelme van az egésznek, ha passzívan kell bámulni a vásznat, nem lehet a gombot nyomni, nem én lövök, nem rám lőnek, nem én hajolok el a golyók elől.
Nincs bajom a lustasággal, de ne tessék helyettem lövöldözni. Nem azért, mert kéjes örömöt szerez a legalább közvetve saját kezűleg szétlőtt gonosz agyvelő, hanem mert nem tudom, mit nézzek a moziban. A Max Payne szereplői csak annyira kidolgozottak, amennyire egy játékhoz kell, a történet még vázlatosnak is csak jóindulattal nevezhető, értelmesnek vagy logikusnak pedig még jóindulattal sem, de annyi baj legyen: ha az ember gépfegyvertűzben áll, keveset gondolkodik azon, hogy most éppen ki lő rá és miért. De ha nem áll tűzben, csak másokat néz, akik ész nélkül rángatják a ravaszt, akkor sajnos van idő ezekre a kérdésekre is.
Tulajdonképpen kár a filmért. Mert formailag mégis film, Mark Whalberg jól hozza a kemény fiút, és nagyot puffan az ökle, Beau Bridges is szépen megvénült a csodálatos Baker fiúk óta, és vitathatatlanul profi a rendezés meg az operatőri munka. Acélszürke világ, amelybe csak a vérvörös hoz egy kis színt, hideg, kietlenség, beton. Az ember a film végén csak az életben maradókat sajnálja, akiknek még le kell húzni egy kis időt ilyen körülmények között is. Ez még akár üzenet is lehetne, ha volna a filmben vagy a film mögött valaki, aki üzen.
Fáy Miklós
Már a Tomb Raidernél is fölmerült ez a probléma, de itt erősebb. Ha elkészítenek egy videojátékot, amely olyan, mintha film lenne, akkor vajon utólag vissza lehet-e filmesíteni az egészet? Meg főleg: van-e értelme?
Viszonylag gyakorlott Max Payne-esként kérdezem, mert két hetet elvacakoltam az életemből azzal, hogy a bőrzakós rendőr szerepében ugrottam, futottam, lőttem, eltaláltak, bevettem a fájdalomcsillapítókat, meghaltam, föltámadtam, és mire rájöttem, hogy a főgonoszt csak úgy lehet legyőzni, ha kilövöm a feje fölött a csillár tartószerkezetét, miközben ő dinamitkötegekkel hajigál... Nem is jöttem rá, kipuskáztam az internetről, különben még ma is az egeret markolásznám.
A Max Payne filmváltozatában elég pontosan adják vissza mindazt, ami a számítógépen zajlott. Itt is folyton esik az eső vagy a hó (sötét örömöcske, hogy egy ilyen költségvetésű filmhez sem tudnak rendes műhavat szerezni, ezt is elfújja a földön a szél), sötét a világ, a fények pislákolnak és a távolban sikoltoznak. Van bőrzakó, alatta valószínűtlen mennyiségű fegyver, lassítások, Mark Whalberg még a lábát is úgy húzza, ahogy a sebesült videohős, pedig esküszik, hogy ő maga soha nem játszott a finnek feltalálta játékkal. Még a küzdelmet hosszabbító fájdalomcsillapítót is sikerül úgy-ahogy a történetbe csempészni, meg az orosz akcentussal beszélő sötét erőket is, de mi értelme van az egésznek, ha passzívan kell bámulni a vásznat, nem lehet a gombot nyomni, nem én lövök, nem rám lőnek, nem én hajolok el a golyók elől.
Nincs bajom a lustasággal, de ne tessék helyettem lövöldözni. Nem azért, mert kéjes örömöt szerez a legalább közvetve saját kezűleg szétlőtt gonosz agyvelő, hanem mert nem tudom, mit nézzek a moziban. A Max Payne szereplői csak annyira kidolgozottak, amennyire egy játékhoz kell, a történet még vázlatosnak is csak jóindulattal nevezhető, értelmesnek vagy logikusnak pedig még jóindulattal sem, de annyi baj legyen: ha az ember gépfegyvertűzben áll, keveset gondolkodik azon, hogy most éppen ki lő rá és miért. De ha nem áll tűzben, csak másokat néz, akik ész nélkül rángatják a ravaszt, akkor sajnos van idő ezekre a kérdésekre is.
Tulajdonképpen kár a filmért. Mert formailag mégis film, Mark Whalberg jól hozza a kemény fiút, és nagyot puffan az ökle, Beau Bridges is szépen megvénült a csodálatos Baker fiúk óta, és vitathatatlanul profi a rendezés meg az operatőri munka. Acélszürke világ, amelybe csak a vérvörös hoz egy kis színt, hideg, kietlenség, beton. Az ember a film végén csak az életben maradókat sajnálja, akiknek még le kell húzni egy kis időt ilyen körülmények között is. Ez még akár üzenet is lehetne, ha volna a filmben vagy a film mögött valaki, aki üzen.
Fáy Miklós
Utolsó kommentek