Elah völgyében
2010.04.28. 18:32
Elah völgyében - BRripHun - 1db letölthető NAGYFILE
1db-an letölthető/hotfile/avi/hun/1.89GB/1:56:18
1 darabban letölthető, letöltés után nem kell kitömöríteni, elég a zip kiterjesztést letörölni róla és nézhető is!
Film itt található: href.hu/x/c6b7
Szerző: Bikicsu
6 komment
Címkék: ingyen film letöltés amerikai jason jones patric lee tommy charlize theron völgyében filmdráma sarandon susan elah nagyfile
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nagyfile.blog.hu/api/trackback/id/tr611959962
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bikicsu 2010.04.28. 18:33:02
Elah völgyében
(In the Valley of Elah)
Színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 124 perc, 2007
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Dolby Surround
rendező: Paul Haggis
forgatókönyvíró: Paul Haggis, Mark Boal
operatőr: Roger Deakins
jelmeztervező: Lisa Jensen
zene: Mark Isham
producer: Darlene Caamano, Emilio Diez Barroso, Erik Feig, David Garrett, Paul Haggis
vágó: Jo Francis
szereplő(k):
Tommy Lee Jones (Hank Deerfield)
Charlize Theron (Emily Sanders)
Jason Patric (Kirklander)
Susan Sarandon (Joan Deerfield)
James Franco (Dan Carnelli)
Jonathan Tucker (Mike Deerfield)
Barry Corbin (Arnold Bickman)
(In the Valley of Elah)
Színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 124 perc, 2007
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Dolby Surround
rendező: Paul Haggis
forgatókönyvíró: Paul Haggis, Mark Boal
operatőr: Roger Deakins
jelmeztervező: Lisa Jensen
zene: Mark Isham
producer: Darlene Caamano, Emilio Diez Barroso, Erik Feig, David Garrett, Paul Haggis
vágó: Jo Francis
szereplő(k):
Tommy Lee Jones (Hank Deerfield)
Charlize Theron (Emily Sanders)
Jason Patric (Kirklander)
Susan Sarandon (Joan Deerfield)
James Franco (Dan Carnelli)
Jonathan Tucker (Mike Deerfield)
Barry Corbin (Arnold Bickman)
Bikicsu 2010.04.28. 18:33:47
Elah völgyében
(In the Valley of Elah)
Mike Deerfield alig tért meg Irakból, amikor egy kimenő után nem jelentkezik szolgálati helyén, az új-mexikói katonai bázison. Miután szülei értesülnek a nyugtalanító hírről, az apja, Hank felkerekedik, hogy megkeresse elveszett fiát. A rendőrség fiatal nyomozója, Emily Sanders vonakodva bár, de segít a keresésében. Amikor megcsonkított holttestre bukkannak a sivatagban, kiderül, az eltűnt fiú maradványai kerültek elő. Ahogy gyűlnek a bizonyítékok, úgy válik egyre ködösebbé az ügy, Deerfield és Sanders egyre nagyobb ellenállásba ütközik a hadsereg részéről.
port.hu
(In the Valley of Elah)
Mike Deerfield alig tért meg Irakból, amikor egy kimenő után nem jelentkezik szolgálati helyén, az új-mexikói katonai bázison. Miután szülei értesülnek a nyugtalanító hírről, az apja, Hank felkerekedik, hogy megkeresse elveszett fiát. A rendőrség fiatal nyomozója, Emily Sanders vonakodva bár, de segít a keresésében. Amikor megcsonkított holttestre bukkannak a sivatagban, kiderül, az eltűnt fiú maradványai kerültek elő. Ahogy gyűlnek a bizonyítékok, úgy válik egyre ködösebbé az ügy, Deerfield és Sanders egyre nagyobb ellenállásba ütközik a hadsereg részéről.
port.hu
Bikicsu 2010.04.28. 18:34:15
Elah völgyében
In the Valley of Elah
amerikai film 2007
dráma, thriller
Hank Deerfield (Tommy Lee Jones), a hadsereg volt rendésze, nyomozni kezd Irakban eltűnt fiával kapcsolatban. Az igazság kutatása közben a hadsereg részéről élénk ellenállásba ütközik, ami miatt gyökeresen át kell értékelnie a rendszerbe vetett hitét...
Igazságon alapuló dráma, a szintén Oscar-díjas Paul Haggis (Ütközések) írásában és rendezésében.
Charlize Theron, Tommy Lee Jones Elah völgyében Elah völgyében Elah völgyében
Szereplők:
Tommy Lee Jones, Charlize Theron, Jason Patric, Susan Sarandon, Jonathan Tucker
Rendező: Paul Haggis
Forgalmazza: SPI International
Korhatár: 12 éven felülieknek
Hossz: 121 perc
IMDb: In the Valley of Elah
www.mozi-dvd.hu
In the Valley of Elah
amerikai film 2007
dráma, thriller
Hank Deerfield (Tommy Lee Jones), a hadsereg volt rendésze, nyomozni kezd Irakban eltűnt fiával kapcsolatban. Az igazság kutatása közben a hadsereg részéről élénk ellenállásba ütközik, ami miatt gyökeresen át kell értékelnie a rendszerbe vetett hitét...
Igazságon alapuló dráma, a szintén Oscar-díjas Paul Haggis (Ütközések) írásában és rendezésében.
Charlize Theron, Tommy Lee Jones Elah völgyében Elah völgyében Elah völgyében
Szereplők:
Tommy Lee Jones, Charlize Theron, Jason Patric, Susan Sarandon, Jonathan Tucker
Rendező: Paul Haggis
Forgalmazza: SPI International
Korhatár: 12 éven felülieknek
Hossz: 121 perc
IMDb: In the Valley of Elah
www.mozi-dvd.hu
Bikicsu 2010.04.28. 18:35:18
Elah völgyében kritika
Az Elah völgyében egy krimibe oltott lélektani dráma, melyben a legfontosabb események nem a lassú, de fordulatos cselekményben, hanem Tommy Lee Jones arcán mennek végbe.
Paul Haggis előszeretettel piszkálja az amerikai társadalom önképének nehezen gyógyuló sebeit. A 2004-es Ütközésekben az embereket elválasztó faji előítéletekre hívta fel a figyelmet. A bravúrosan szerkesztett, de kicsit didaktikus tanmese számtalan díjat besöpört, leginkább a film végén levonható vaskos mondnivalónak köszönhetően. A kicsit nehézkes Dicsőség zászlaja pedig – melynek Haggis a forgatókönyvét jegyzi – az amerikai hőskultusz árnyékos oldalát mutatta be. A Clint Eastwood által vászonra vitt nagyszabású filmeposz szerint a nemzeti identitás részét képező hősök nem többek, mint a háborús propaganda futószalagon gyártott termékei. Mindkét filmnek az a hátulütője, hogy a súlyos tanulság maga alá gyűri, és agyonnyomja bennük a drámát. Emiatt az emberi sorsok úgy jelennek meg, mint egy bizonyításra váró tétel puszta illusztrációi.
Az Elah völgyében azonban kiküszöböli ezt a hibát, és épp ettől válik olyan erőteljessé. Persze itt is jelen van a társadalomkritikai él, de Haggist már láthatóan jobban érdeklik a szereplők lelkében zajló folyamatok, mint a könnyen megfejthető üzenet. Pedig a választott téma bőven adna okot a harsány ítélkezésre, vitriolos hangnemre, de Haggis – akárcsak a film főhőse – ellenáll a kísértésnek, és inkább a melankolikus szemlélődést választja. Éppen ezért bajosan nevezhető a film pacifista propagandának – pedig ezt a jelzőt sokan rásütötték – hiszen olyan végtelenül finom hatásokkal dolgozik, melyek a propaganda meglehetősen szűk eszköztárából teljességgel hiányoznak.
Haggist ugyanis nem az iraki háború politikai háttere érdekli. (Épp azzal hangsúlyozza a politikai vonatkozások érdektelenségét, hogy a televízión keresztül engedi befurakodni őket a cselekménybe: a háttérben duruzsoló politikusok minden jelentőségüket elvesztik Tommy lee Jones ráncoktól barázdált arca mellett). Egy apa története áll a középpontban, aki a film folyamán nemcsak második fiát veszti el, hanem személyes identitását is. Hank Doreen maga is veterán, aki fiait katonai, de minden bizonnyal emberséges szellemben nevelte. Egyáltalán nem arról a frusztrált, fasisztoid zsarnokról van itt szó, mint az Amerikai szépség – náci relikviákat gyűjtő – családapája, Hank karaktere messze túlmutat az efféle sztereotípiákon. Egyszerűen a háborúban való helytállást a hagyományos férfiúi erények között tartja számon.
Az ő kitartó nyomozását mutatja be Haggis, melyet fia után folytat, aki túlélte az iraki harcokat, de a hazai bázis környékén brutálisan meggyilkolták. A lassan hömpölygő krimi-szál azonban fokozatosan feloldódik a lélektani drámában, hiszen a „ki tette?” kérdést felváltja a „miért?”, és az erre kapott válasz borzalmasabb, mint maga a haláleset. Épp ezért félrevezető a film trailere, mely két percbe sűríti bele az amúgy másfél órában eloszló akciódúsabb jeleneteket. A film tempójából hamar kiderül, hogy minden látszattal ellentétben nem egy „whodunit” típusú krimivel van dolgunk. Az igazán fontos események ugyanis nem a fordulatos cselekményben, hanem Tommy Lee Jones arcán mennek végbe. És ezzel el is érkeztünk az Elah völgyében másik nagy erősségéhez: a főszereplőhöz. Paul Haggis fölismerte, hogy nem az amerikai préri vagy az iraki sivatag a legérdekesebb tájvidék számára, hanem Lee Jones ábrázata. Ezért időzik el olyan gyakran a kamera ezen a fájdalomtól barázdált arcon. Pedig a texasi színész majdnem ugyanazt a figurát hozza, mint legutóbbi filmjeiben. A Melquiades Estrada három temetésében és a Nem vénnek való vidékben is szófukar, egyszerű észjárású hőst alakít, aki nem bírja már ésszel fölfogni a világban tomboló kegyetlenséget. Színészi kelléktárát teljesen leszűkítve formálja meg most is Hank figuráját. Rezzenéstelen arc, semmi tarkóig felhúzott szemöldök, inkább a tekintetével közvetíti azt az önértékelési válságot, ami a brutális valóság megismerése során megy benne végbe.
Mert arra ébred rá, hogy a háborúban mindenki veszít (ha mást nem is, emberséget biztosan). Hiába a szép eszmék, a súlyos indokok, a háború felmérhetetlen torzulásokat végezhet az emberi személyiségben. Az Elah völgyében tehát a háborús traumafilmek legújabb (iraki háborúhoz kötődő) generációjába tartozik, akárcsak Brian DePalma Redacted-je. Azonban Haggis filmje épp azért hatásosabb DePalmájénál, mert a harctéri erőszakot nem közvetlenül mutatja be, hanem belehelyezi a fiát elvesztő apa lelki drámájába.
A háborús traumafilm trendje a vietnami konfliktusig nyúlik vissza. Azóta annyi ilyen alkotás készült már, hogy önálló szubzsánerré nőtte ki magát. A személyiség teljes torzulásáról és a társadalomba való visszatérés lehetetlenségéről szólnak ezek a filmek. Elég ha felidézzük a Szarvasvadász oroszrulettbe menekülő Nickjét, vagy Villard századost az Apokalipszis mostból, hogy Kurtz ezredest már ne is említsük. De a legkegyetlenebb filmet a témában ki más tette le volna az asztalra, mint Stanley Kubrick. Az Acéllövedék főhőse békejelvényt hord a katonai zubbonyán, míg a sisakján éktelenkedő felirat büszkén hirdeti, hogy „ölésre született” („born to kill”). Az Elah völgyében is erről az emberi természetben megbúvó kettőségről szól.
filmpont.hu
Az Elah völgyében egy krimibe oltott lélektani dráma, melyben a legfontosabb események nem a lassú, de fordulatos cselekményben, hanem Tommy Lee Jones arcán mennek végbe.
Paul Haggis előszeretettel piszkálja az amerikai társadalom önképének nehezen gyógyuló sebeit. A 2004-es Ütközésekben az embereket elválasztó faji előítéletekre hívta fel a figyelmet. A bravúrosan szerkesztett, de kicsit didaktikus tanmese számtalan díjat besöpört, leginkább a film végén levonható vaskos mondnivalónak köszönhetően. A kicsit nehézkes Dicsőség zászlaja pedig – melynek Haggis a forgatókönyvét jegyzi – az amerikai hőskultusz árnyékos oldalát mutatta be. A Clint Eastwood által vászonra vitt nagyszabású filmeposz szerint a nemzeti identitás részét képező hősök nem többek, mint a háborús propaganda futószalagon gyártott termékei. Mindkét filmnek az a hátulütője, hogy a súlyos tanulság maga alá gyűri, és agyonnyomja bennük a drámát. Emiatt az emberi sorsok úgy jelennek meg, mint egy bizonyításra váró tétel puszta illusztrációi.
Az Elah völgyében azonban kiküszöböli ezt a hibát, és épp ettől válik olyan erőteljessé. Persze itt is jelen van a társadalomkritikai él, de Haggist már láthatóan jobban érdeklik a szereplők lelkében zajló folyamatok, mint a könnyen megfejthető üzenet. Pedig a választott téma bőven adna okot a harsány ítélkezésre, vitriolos hangnemre, de Haggis – akárcsak a film főhőse – ellenáll a kísértésnek, és inkább a melankolikus szemlélődést választja. Éppen ezért bajosan nevezhető a film pacifista propagandának – pedig ezt a jelzőt sokan rásütötték – hiszen olyan végtelenül finom hatásokkal dolgozik, melyek a propaganda meglehetősen szűk eszköztárából teljességgel hiányoznak.
Haggist ugyanis nem az iraki háború politikai háttere érdekli. (Épp azzal hangsúlyozza a politikai vonatkozások érdektelenségét, hogy a televízión keresztül engedi befurakodni őket a cselekménybe: a háttérben duruzsoló politikusok minden jelentőségüket elvesztik Tommy lee Jones ráncoktól barázdált arca mellett). Egy apa története áll a középpontban, aki a film folyamán nemcsak második fiát veszti el, hanem személyes identitását is. Hank Doreen maga is veterán, aki fiait katonai, de minden bizonnyal emberséges szellemben nevelte. Egyáltalán nem arról a frusztrált, fasisztoid zsarnokról van itt szó, mint az Amerikai szépség – náci relikviákat gyűjtő – családapája, Hank karaktere messze túlmutat az efféle sztereotípiákon. Egyszerűen a háborúban való helytállást a hagyományos férfiúi erények között tartja számon.
Az ő kitartó nyomozását mutatja be Haggis, melyet fia után folytat, aki túlélte az iraki harcokat, de a hazai bázis környékén brutálisan meggyilkolták. A lassan hömpölygő krimi-szál azonban fokozatosan feloldódik a lélektani drámában, hiszen a „ki tette?” kérdést felváltja a „miért?”, és az erre kapott válasz borzalmasabb, mint maga a haláleset. Épp ezért félrevezető a film trailere, mely két percbe sűríti bele az amúgy másfél órában eloszló akciódúsabb jeleneteket. A film tempójából hamar kiderül, hogy minden látszattal ellentétben nem egy „whodunit” típusú krimivel van dolgunk. Az igazán fontos események ugyanis nem a fordulatos cselekményben, hanem Tommy Lee Jones arcán mennek végbe. És ezzel el is érkeztünk az Elah völgyében másik nagy erősségéhez: a főszereplőhöz. Paul Haggis fölismerte, hogy nem az amerikai préri vagy az iraki sivatag a legérdekesebb tájvidék számára, hanem Lee Jones ábrázata. Ezért időzik el olyan gyakran a kamera ezen a fájdalomtól barázdált arcon. Pedig a texasi színész majdnem ugyanazt a figurát hozza, mint legutóbbi filmjeiben. A Melquiades Estrada három temetésében és a Nem vénnek való vidékben is szófukar, egyszerű észjárású hőst alakít, aki nem bírja már ésszel fölfogni a világban tomboló kegyetlenséget. Színészi kelléktárát teljesen leszűkítve formálja meg most is Hank figuráját. Rezzenéstelen arc, semmi tarkóig felhúzott szemöldök, inkább a tekintetével közvetíti azt az önértékelési válságot, ami a brutális valóság megismerése során megy benne végbe.
Mert arra ébred rá, hogy a háborúban mindenki veszít (ha mást nem is, emberséget biztosan). Hiába a szép eszmék, a súlyos indokok, a háború felmérhetetlen torzulásokat végezhet az emberi személyiségben. Az Elah völgyében tehát a háborús traumafilmek legújabb (iraki háborúhoz kötődő) generációjába tartozik, akárcsak Brian DePalma Redacted-je. Azonban Haggis filmje épp azért hatásosabb DePalmájénál, mert a harctéri erőszakot nem közvetlenül mutatja be, hanem belehelyezi a fiát elvesztő apa lelki drámájába.
A háborús traumafilm trendje a vietnami konfliktusig nyúlik vissza. Azóta annyi ilyen alkotás készült már, hogy önálló szubzsánerré nőtte ki magát. A személyiség teljes torzulásáról és a társadalomba való visszatérés lehetetlenségéről szólnak ezek a filmek. Elég ha felidézzük a Szarvasvadász oroszrulettbe menekülő Nickjét, vagy Villard századost az Apokalipszis mostból, hogy Kurtz ezredest már ne is említsük. De a legkegyetlenebb filmet a témában ki más tette le volna az asztalra, mint Stanley Kubrick. Az Acéllövedék főhőse békejelvényt hord a katonai zubbonyán, míg a sisakján éktelenkedő felirat büszkén hirdeti, hogy „ölésre született” („born to kill”). Az Elah völgyében is erről az emberi természetben megbúvó kettőségről szól.
filmpont.hu
Bikicsu 2010.04.28. 18:36:06
Kritika
Na végre, még egy Irakos film, hál istennek, gondolja az ember, mielőtt belül az Elah-ra. Az Elah Völgyében azonban nem az, aminek látszik - szerencsére. Nem egy patetikus patrióta mozi, a hadsereg és a kormányzat támogatásával, Bruce Willis-szel a főszerepben, és nem is egy ballib siránkozás, hogy "milyen szörnyű, hogy a szabad világ vezetőjeként elnyomjuk ezt a szegény népet", amely úgy folytatódhatna, hogy "miért nem adják ide a pénzt önként?". Az Elah végre felülemelkedett e két verzión, és egy igazán jó film lett ebben a borzasztó témában.
Az Egyesült Államok, bár a lehető legjobbak az alapjai (lásd a Függetlenségi Nyilatkozatukat, amilyennel nem sok nép büszkélkedhet, és a jogrendszerük is csodálatos), ha belegondolunk, nem igazán nőtte ki a hidegháború során felvett pozícióját, hogy ugye van az egyik rendszer (Szovjetunió, Kína), és van a másik, egyik így rossz, a másik úgy. Amerikától többet várnánk, nevezetesen azt, hogy önmagában véve jó társadalom legyen, emberi, és hű bizonyos értékekhez (ahogy mondani szokták). Ám az amcsik Vietnámot Vietnámra halmoznak, és nem bírják levetkőzni, hogy agresszorok, és elképzelni is nehéz, mekkora elvonási tüneteik lennének, ha pár hétig nem szállhatnának meg legalább egy országot.
Az Elah Völgyében a lehető legjobb típusú film. Kisvárosi, emberközeli, amolyan csöndes, drámai film, amelyben a légy zümmögésének is szerepe van. Művészi film, a javából. Bár alapvetően, és nagyon szerencsés módon felülemelkedett a konzervatív versus demokrata (párti) háború-ábrázoláson (hálistennek), ezt nem úgy tette, hogy kölcsönvett egy-két szereplőt valamely Robert Redford-filmből (mint Gyávák és Hősök), és néhányat valamely megrendelésre készült Bruce Willis-es filmből, hogy kiegyensúlyozott legyen.
--------------------------------------------------------------------------------------------------
Ha már itt tartunk, ha amerikai filmekről van szó, tudnunk kell, hogy a hadsereggel kapcsolatos filmeket CENZÚRÁZZÁK, olyan szinten, hogy ha az nem tetszik a pizsamába öltözött katona-PR-osoknak, akkor a filmet letiltják. Ez a tény (aminek legbővebb ábrázolását a Besorolás Alatt c. filmben láthattuk) felveti a kérdést, hogy vajon Oliver Stone (példának okáért) filmjei mennyiben kritikus filmek, és mennyiben megrendelésre készült darabok, hogy Stone mennyire a hadsereg kritikusa és mennyire a szócsöve (e kérdést egyébként valamely vicces filmben is komolyan felvetik).
Az Elah Völgyében az említett felülemelkedést a jobb és baloldali sztereotípiákon úgy valósítja meg, hogy az egyetlen főszereplő egy jobboldali bácsi, aki fia halála után nyomoz. A bácsi azonban úgy jobboldali, ahogy nem szoktuk látni. Ahogyan Magyarországon is a jobboldali bácsik fogatlan, és dühös nyugdíjasok (a politikai érdekek alapján ábrázolva, mellesleg ahhoz is gyomor kell, hogy valakire hasson a gyűlöletkeltés egy idős bácsi iránt, akinek nincs foga), az USA-ban is a ”héják” olyan bácsik, akik minimum nácik (így egyszerűbb a kezelésük propaganda terén, mert nem kell őket megérteni, hiszen nácik, vagy mik).
A mi bácsink (Tommy Lee Jones) is ilyen bácsi, csak őt szeretettel ábrázolták, mint David Lynch tette ezt Alvin Straight-tel a Straight Story-ban. Így bár ha meglát egy amerikai zászlót, tiszteleg (ami, ha bárki belegondol, nem túl nagy defektus, hacsak nem kínai az illető, vagy japán), mégis ugyanolyan kedves, kisvárosi emberként tekinthetünk rá, mint a Fargo nyomozónőjére, vagy Alvin Straight-re, és nem kell úgy néznünk, mint az Anya, Lánya, Unokája nagymamáját, aki szappant rakott a kislány szájába, ha csúnyán beszélt (világos, hogy vidéken (is) vannak durva arcok, de ha így általánosítunk, nem lépünk-e a sovinizmus mezejére, illetve mit szólnánk egy ugyanígy általánosított filmhez a NY-iakról, LA-iekről, amerikaiakról vagy a magyarokról?).
Az Elah Völgyében azért remek film, mert rendezőnk és írónk, Paul Haggis empátiával fordult e kedves jobboldali bácsi felé, és a nézőket nem kényszerítette hamis, szívükkel és értelmükkel ellenkező azonosulásra, vagy szembehelyezkedésre, és hagyta, hogy egy ember a teljes összefüggésrendszerével együtt legyen kitéve szimpátiánk, vagy antipátiánk sugarának.
Világos, hogy a cél az volt, hogy egy háborúpárti bácsi útját bemutassák, onnan, hogy fiait harcba küldi, odáig, hogy megfordul benne a világ, és világos, hogy a cél az volt, hogy az iraki, stb. háború ellen agitáljon, ám ezt nem propaganda eszközökkel tette meg, nem felületes, nem kliséken alapuló, nem csúsztatós módszerrel, hanem azt mondta, hadd szóljon, filmjét aláveti egy hazugság-vizsgálónak, mert bízik benne, hogy tartalom, amit közölni szeretne, tényleg létezik, tényleg benne van ebben a filmben, és nem kell a kozmetika eszközeivel kívülről rárajzolni azt.
Az Elah Völgyében kitűnő film, más aspektusból, de hasonlóan jó, mint a Gyávák és Hősök. Élvezetes krimi, amely, amikor élvezhetetlenné válik, az iraki (etc) háború őrületét kell hibáztatnunk, és nem a rendezőt. Azt az őrületet, amely Michael Moore bár jó alapú, mégis agyon-kozmetikázott propagandafilmjében, a 9/11 Farhrenheit-ben rövid időre felbukkan (és ez a rövid idő jobb, mint az egész film: azt látjuk, hogy harckocsizó katonák heavy metal-ra harcolnak, üvöltő zenére ölnek, mintha egy video game-mel játszanának, az iparszerű gyilkoláshoz a rossz trippek mindig hozzátartoztak, Hitler katonáit methamphetaminnal nyomták, Hitler maga is súlyos meth-függő volt).
Ez nem az a lineárisan felvezetett őrület, mint amilyen a Full Metal Jacket első felének végén, ez egy non-lineáris őrület, egy rendes skizofrénia, amelyben a srác egyszerre az a jó fiú, aki mindig is volt, és az az őrült, aki odaát vált belőle (és mellesleg ebben a filmben is mit nyomtak: meth-et, a speed alapválfaját).
Az Elah Völgyben, túl jobb és baloldali szemellenzőkön (és vegyük figyelembe, hogy az igazság pillanatában Kerry elnökjelölt is azt mondta, támogatja az iraki operációt) a nemzet nézőpontjából világítja meg ezt a súlyos rákfenét, ezt a mindent felzabáló őrületet, amit számukra az iraki (etc) háború(k) jelentenek.
Mi innen csak támogatni tudjuk agresszor barátainkat, hogy sikerüljön leállniuk, lejönniük a pénzért folytatott háborúkról, a kisebb népek felkarolásáról, lásd Koszovó függetlenségét is eléggé látványosan beárnyékolja a sok-sok amerikai zászló.
-jepe-
cspv.hu
Na végre, még egy Irakos film, hál istennek, gondolja az ember, mielőtt belül az Elah-ra. Az Elah Völgyében azonban nem az, aminek látszik - szerencsére. Nem egy patetikus patrióta mozi, a hadsereg és a kormányzat támogatásával, Bruce Willis-szel a főszerepben, és nem is egy ballib siránkozás, hogy "milyen szörnyű, hogy a szabad világ vezetőjeként elnyomjuk ezt a szegény népet", amely úgy folytatódhatna, hogy "miért nem adják ide a pénzt önként?". Az Elah végre felülemelkedett e két verzión, és egy igazán jó film lett ebben a borzasztó témában.
Az Egyesült Államok, bár a lehető legjobbak az alapjai (lásd a Függetlenségi Nyilatkozatukat, amilyennel nem sok nép büszkélkedhet, és a jogrendszerük is csodálatos), ha belegondolunk, nem igazán nőtte ki a hidegháború során felvett pozícióját, hogy ugye van az egyik rendszer (Szovjetunió, Kína), és van a másik, egyik így rossz, a másik úgy. Amerikától többet várnánk, nevezetesen azt, hogy önmagában véve jó társadalom legyen, emberi, és hű bizonyos értékekhez (ahogy mondani szokták). Ám az amcsik Vietnámot Vietnámra halmoznak, és nem bírják levetkőzni, hogy agresszorok, és elképzelni is nehéz, mekkora elvonási tüneteik lennének, ha pár hétig nem szállhatnának meg legalább egy országot.
Az Elah Völgyében a lehető legjobb típusú film. Kisvárosi, emberközeli, amolyan csöndes, drámai film, amelyben a légy zümmögésének is szerepe van. Művészi film, a javából. Bár alapvetően, és nagyon szerencsés módon felülemelkedett a konzervatív versus demokrata (párti) háború-ábrázoláson (hálistennek), ezt nem úgy tette, hogy kölcsönvett egy-két szereplőt valamely Robert Redford-filmből (mint Gyávák és Hősök), és néhányat valamely megrendelésre készült Bruce Willis-es filmből, hogy kiegyensúlyozott legyen.
--------------------------------------------------------------------------------------------------
Ha már itt tartunk, ha amerikai filmekről van szó, tudnunk kell, hogy a hadsereggel kapcsolatos filmeket CENZÚRÁZZÁK, olyan szinten, hogy ha az nem tetszik a pizsamába öltözött katona-PR-osoknak, akkor a filmet letiltják. Ez a tény (aminek legbővebb ábrázolását a Besorolás Alatt c. filmben láthattuk) felveti a kérdést, hogy vajon Oliver Stone (példának okáért) filmjei mennyiben kritikus filmek, és mennyiben megrendelésre készült darabok, hogy Stone mennyire a hadsereg kritikusa és mennyire a szócsöve (e kérdést egyébként valamely vicces filmben is komolyan felvetik).
Az Elah Völgyében az említett felülemelkedést a jobb és baloldali sztereotípiákon úgy valósítja meg, hogy az egyetlen főszereplő egy jobboldali bácsi, aki fia halála után nyomoz. A bácsi azonban úgy jobboldali, ahogy nem szoktuk látni. Ahogyan Magyarországon is a jobboldali bácsik fogatlan, és dühös nyugdíjasok (a politikai érdekek alapján ábrázolva, mellesleg ahhoz is gyomor kell, hogy valakire hasson a gyűlöletkeltés egy idős bácsi iránt, akinek nincs foga), az USA-ban is a ”héják” olyan bácsik, akik minimum nácik (így egyszerűbb a kezelésük propaganda terén, mert nem kell őket megérteni, hiszen nácik, vagy mik).
A mi bácsink (Tommy Lee Jones) is ilyen bácsi, csak őt szeretettel ábrázolták, mint David Lynch tette ezt Alvin Straight-tel a Straight Story-ban. Így bár ha meglát egy amerikai zászlót, tiszteleg (ami, ha bárki belegondol, nem túl nagy defektus, hacsak nem kínai az illető, vagy japán), mégis ugyanolyan kedves, kisvárosi emberként tekinthetünk rá, mint a Fargo nyomozónőjére, vagy Alvin Straight-re, és nem kell úgy néznünk, mint az Anya, Lánya, Unokája nagymamáját, aki szappant rakott a kislány szájába, ha csúnyán beszélt (világos, hogy vidéken (is) vannak durva arcok, de ha így általánosítunk, nem lépünk-e a sovinizmus mezejére, illetve mit szólnánk egy ugyanígy általánosított filmhez a NY-iakról, LA-iekről, amerikaiakról vagy a magyarokról?).
Az Elah Völgyében azért remek film, mert rendezőnk és írónk, Paul Haggis empátiával fordult e kedves jobboldali bácsi felé, és a nézőket nem kényszerítette hamis, szívükkel és értelmükkel ellenkező azonosulásra, vagy szembehelyezkedésre, és hagyta, hogy egy ember a teljes összefüggésrendszerével együtt legyen kitéve szimpátiánk, vagy antipátiánk sugarának.
Világos, hogy a cél az volt, hogy egy háborúpárti bácsi útját bemutassák, onnan, hogy fiait harcba küldi, odáig, hogy megfordul benne a világ, és világos, hogy a cél az volt, hogy az iraki, stb. háború ellen agitáljon, ám ezt nem propaganda eszközökkel tette meg, nem felületes, nem kliséken alapuló, nem csúsztatós módszerrel, hanem azt mondta, hadd szóljon, filmjét aláveti egy hazugság-vizsgálónak, mert bízik benne, hogy tartalom, amit közölni szeretne, tényleg létezik, tényleg benne van ebben a filmben, és nem kell a kozmetika eszközeivel kívülről rárajzolni azt.
Az Elah Völgyében kitűnő film, más aspektusból, de hasonlóan jó, mint a Gyávák és Hősök. Élvezetes krimi, amely, amikor élvezhetetlenné válik, az iraki (etc) háború őrületét kell hibáztatnunk, és nem a rendezőt. Azt az őrületet, amely Michael Moore bár jó alapú, mégis agyon-kozmetikázott propagandafilmjében, a 9/11 Farhrenheit-ben rövid időre felbukkan (és ez a rövid idő jobb, mint az egész film: azt látjuk, hogy harckocsizó katonák heavy metal-ra harcolnak, üvöltő zenére ölnek, mintha egy video game-mel játszanának, az iparszerű gyilkoláshoz a rossz trippek mindig hozzátartoztak, Hitler katonáit methamphetaminnal nyomták, Hitler maga is súlyos meth-függő volt).
Ez nem az a lineárisan felvezetett őrület, mint amilyen a Full Metal Jacket első felének végén, ez egy non-lineáris őrület, egy rendes skizofrénia, amelyben a srác egyszerre az a jó fiú, aki mindig is volt, és az az őrült, aki odaát vált belőle (és mellesleg ebben a filmben is mit nyomtak: meth-et, a speed alapválfaját).
Az Elah Völgyben, túl jobb és baloldali szemellenzőkön (és vegyük figyelembe, hogy az igazság pillanatában Kerry elnökjelölt is azt mondta, támogatja az iraki operációt) a nemzet nézőpontjából világítja meg ezt a súlyos rákfenét, ezt a mindent felzabáló őrületet, amit számukra az iraki (etc) háború(k) jelentenek.
Mi innen csak támogatni tudjuk agresszor barátainkat, hogy sikerüljön leállniuk, lejönniük a pénzért folytatott háborúkról, a kisebb népek felkarolásáról, lásd Koszovó függetlenségét is eléggé látványosan beárnyékolja a sok-sok amerikai zászló.
-jepe-
cspv.hu
Utolsó kommentek